"A mai emberiség belülnézetben csodálatra méltó, tulajdonképpen már a nem létezésnek magas fokán áll. Nem azért, mert azt, ami történik, intenzív értelmetlenség jellemzi. Az értelem ismertetőjele a tisztesség, mint ahogy a tisztességé az értelem. Ha az értelem tisztességtelen, mint ma, a tisztességnek is értelmetlenné kell lennie. Ha az értelem intakt, morális, ha a morál intakt, értelmes. Ma nincs ostobább, mint a morál, s ezért nincs immorálisabb, mint az értelem. Ma nincs okosabb, mint becstelennek lenni és a legokosabb ember a gonosztevő, aki a kor összes bűnét elköveti, a kor hőse. Ez a csodátlanság summája. Mert az egyetlen csoda az értelem.

De a mai emberiség nem azért áll a nemlétezés magas fokán, mert az értelemben nem hisz. A nem létezésből ébredünk fel, a kezdetek kezdetébe nyúló emlékezettel, emlékszünk arra, hogy mint az Egy, az ősvizek fölött lebegtünk, emlékszünk a világosság és a sötétség elválasztására, hogy az égen  megjelentek a Nap, a Hold és a csillagok, a földön a fák, az állatok, és emlékszünk az első szó mennydörgő hallgatására és mindentudására, és a szabadságra és a dicsőségre. Emlékszünk mindarra, ami, ahová az ember néz, mindenütt jelen van és a világot tartja és amiből élünk. Mert mindaz, amire emlékszünk, volt van és lesz.

Ami most következik, a rövid felsőajkúak pszichológiája. Nem tudja, mi a jó és mi a rossz, de nem ártatlanságból, hanem romlottságból, amelyből visszaút nincs. Mit kell romlottságnak nevezni? Romlottság az alvilággal való szövetség az élők ellen. Felébresztem az alvilágot, amit akarok, meglegyen, mindenáron, ha kell, a démonok segítségével. Ez a romlottság gyakorlattá lett, az élet tudattalan, de annál szándékosabb megrontása. A mágia erőit az élőkbe ereszteni és a világot elsötíteni. Ez a delírium, bármit tesz, magáról azt hiszi, jó. Nem azért, mert előre tudja, hanem mert utólag így kell magát igazolnia, különben tönkremenne. A rövid felsőajkúak kontrolltalanok, és kell lennie mellettük valakinek, akitől félnek, és akin az alvilág erői nem fognak. Az a rövid felsőajkú, aki ha pimasz volt és nem közölték vele tettleg és nem ütötték nyakon, önmaga jóságának elragadtatásában él, ő mindig jó és mindenekfölött jó, minél arcátlanabb, annál jobb, és minél több démont idéz, annál jobb és jobb. Milyen jó tud lenni az ilyen ember, főként asszony. A rövid felsőajkúak az önkontroll lehetőségét elvesztették. Konfu-ce azt mondja, nőkkel és szolgákkal nehéz, ha az ember távol tartja őket, meg vannak sértve, ha közel ereszti, szemtelenek.

A mai emberiség belülnézetben az értelmi tisztesség, vagyis az önkontroll hiánya. Ezért az ember, bármilyen romlott, abban a kényszerhiszemben van, hogy jó. Ő a jó. És minél romlottabb, annál inkább és annál kizárólagosabban és kivételesebben és megközelíthetetlenebbül. Seregestől vannak államfők és vezérek és költők és tudósok és apák, de főként anyák, akik silány elméjükben az angyali megdicsőültség jóságának tudatában élnek, pedig csak indiszkrétek és pimaszok és immorálisak és gonosztevők és becstelenek, és hogy e jóságot megtartsák, az ördöggel szövetkeztek, és e jóságért hazudnak és ülnek és árulkodnak és bosszút állnak és marnak és mérgeznek is. Senki se merte őket pofon ütni. Micsoda mulasztás. Ez éppen az értelmi tisztesség hiánya. Ezért a nem létezés magas fokán állunk, mert az életet elárultuk az alvilágnak, és a reánk szabadított démoni erő közepette védelem nélkül állunk a mágikus inflációban. A meg-nem-fékezettek. Nincs tudásuk a szabadságról, s ezért a szolgaságról sincs. Nincs tudásuk az igazságról, mert a szabadság: igazat mondani. Nincs tudásuk arról, mi a szabadság és az igazság együtt, a dicsőség. Ezért, ami ma van, nem lehet más, mint becstelenség és hazugság és szolgaság. Már az élet határterületén, mélyen benn a le nem vezekelhető bűntudatban és purgatóriumi lelkiismeretfurdalásban és az ébredéstől való iszonyatban, és mélyen benn a nem létezőben.

Ez a halálemberiség. Mit jelent nem élőnek lenni? Az élet mézét minden élő elfogatlanul nyalogatja, ez a nyílt gyönyör, ami a gyermeké. Aki nem él, az nem élvez, hanem mohó, és minél kevésbé él, az életre annál szomjasabb és sóvárabb. A mai emberiség az életéhség tébolyában él, mert nem él, hanem a halálvonalon túl van, nem élete van, hanem szomjúsága, ezért siet és kapkod, és nincs ideje és mulaszt, és kapzsi és gyűjt, és biztosítja magát és véd, és fél és zaklatott, és a gond és a gond, a gond, mert nincs élete, csak élethiánya, mert nem él, hanem nem létező.

A halálnak van orvossága. Az orvosság az élet. Nem a szurrogátum, a vagyon, a rang, a hatalom, a hír, az eszmény, a tudomány, a munka. Az élethez hűnek lenni annyi, mint az élet dicsőségében részt venni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.