Úgy döntöttünk Eli családja várnai ágával együtt (akik most itt vannak Szófiában Eli unokatestvére rejtélyes "betegsége" miatt és / ill. annak esetleges gyógymódjait kutatva) elkirándulunk a Szófia belterületét részben lefedő Vitosha Nemzeti Park egyik kis zugába. Vasárnap lévén, rajtunk kivül még sokan gondolták azt hogy hasonlóan cselekszenek majd, de ezúttal jó volt látni a családokkal megtömött pecsenyesütögetőket meg a felhőtlen, szabadon rohangáló gyerekeket.  

Rövid lett a hajam

Miközben Jorkata a varázskövét szorongatva jövőt jósolt, mi betértünk egy közeli krcsmába (itt igy mondják), és jó szokás szerint rendeltünk valamit a bolgár konyha jobbnál jobb klasszikusai közül (legközelebb a skembe csorbát itt is kipróbálom)... 

Hristo bohóckodik a Gormiti figurás zsebkendővel...

Persze itt még nincs vége; elkaptuk a fonalat és a hosszúra nyúlt ebédet Eli szokásos vasárnap esti néptánckurzusa előtt a Romanza nevű, egyébként "annyira juppi, hogy már unszimpatikus" jellegű cukrászdában fejeztük be. Ami miatt érdemes ide visszajönni; hiába rendel az ember bármit is, azt éppen fizikailag lehetetlen elfogyasztani. És sajnos finomak a sütieik. Nagyon.

Jó kis hely, nali?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.