azt hitted ő az és mellette

megérted magad és megért(v)e

lesztek majd kettesben szétszéled

a kevés kis bennszorult férgelmed

tarkódon tenyere hajlását

érezve meghagyod hadd lássák

a szavak közé majd értelmet

a közössé redukált nyelv kerget

azt hitted közelebb nem lehet

két ember, mert az már képzelet

most meg már nem találsz egy fogást

egyedül vesztetted el egymást

de közben rájössz hogy ez így nem

mert ócska az érvelés szerintem

soha nem ment haza azért lett

itt is meg ott is csak elveszett

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.